6. fejezet- Beköltözés a Kuchiki rezidenciára/2.része
Tekintetem mintha Byakuya-samát pillantotta volna meg, de aztán eltűnt.
Mint egy délibáb az égen.
Kialvatlanságom meglátszót a szememen. Mint egy holdkoros úgy mentem be a mosdó helyiségbe.
De víz nem volt a lavórba. Felvetem a lavórt a kis sámliszerű székről és elindultam az ajtó felé.
Ha más nem akkor majd én hozok vizet. Morogtam alig érthetően a szavakat. Kinyitottam az ajtót és már lépni akartam, mikor megláttam magam előtt egy másik mosdótálat, benne csordulásig töltve tiszta vizel.
Az üres leraktam, és fogadtam a telit és bevittem a mosdó helyiségbe.
Letetem, és egyből belemerítetem a kezemet a vízbe.
Ez jég hideg!
Kiáltottam fel, és az arcomról lecsurgó vízre néztem, ahogy visszapottyan a mosdótálba.
Fogtam egy törülközőt és megtöröltem vele az arcomat.
Kimentem és az első utam a szekrényhez vezetet.
Kinyitottam és elkezdtem benne keresgélni egy sötétkék kimonót.
Mi közbe keresgéltem kezembe akadt egy másik kimonó is, ami egy pár hónappal ez előtti eseményt idézet fel bennem.
Ez Byakuya-sama ajándéka volt számomra és boldogan merültem el a gondolataimba.
Mire feleszméltem már fél dél volt és gyorsan fel kellet öltöznöm a nagy nehezen meg talált kimonóba.
Gyorsan beágyaztam ágyamat és fogtam egy napernyőt és kiléptem vele a tolóajtón.
Mikor kinéztem az égre a szikrázó napsütés belesütőt szemembe,és senki nem hite volna ezen a napon, hogy már ősz közepét írunk.
Olyan meleg volt, mint egy könnyed tavaszi napon, mikor nem teszel mást, csak sétálsz az utcán.
Megnéztem gyorsan a kimonó belsejét.
Azt hitem, hogy nincs benne a biléta, amit Byakuya-sama adót, de mikor megéreztem akkor nagykő este le a szívemről.
Lesietem a kollégium bejáratához és meghajolva az őr előtt, kisietem az utcára.
Elindultam a kuchiki rezidencia felé.
Egy pillanatra vissza forditotam a fejem a kollégium bejárata felé, mert olyan érzésem volt mintha valaki nézet volna engem, de nem láttam senkit a bejáratnál, és tovább indultam a kiszemelt cél felé.
A lábaim szinte sietve surrantak végig az úton és alig vártam hogy ismét egy kellemes napot, eltöltsek Byakuya-samával.
Mikor a bejárathoz értem próbáltam be súrani a nagykapun, de a szemfüles őr meglátott és visszahívót.
Hova ilyen sietősen kisasszony?
Meghajoltam a kapuőr előtt és illedelmesen benyúlva a kimonómba elővetem azt a bilétát.
Találkozom, van Byakuya-samával.
Remélem ezek után már be, enged.
Ó hogyne kisasszony parancsoljon, fáradjon be.
Elkísérjem az épületig?
Nem fontos, ismerem a járást.
Végig mentem az úton Byakuya-sama rezidencijáig .
Meg áltam elöte és végig néztem rajta.
Az emlékek ismét elöjötek,azok az édes tavaszi és nyári emlékek amit itt töltötem.
Felmentem az apró lépcsökön és Rukiával találtam magam szembe.
Végre megjöttél Hisako.
A bátyám már nagyon türelmetlenül vár.
Tekintetem Rukiára szegeződőt, és egy kedves mosollyal nyugtáztam kisé zaklatottnak
tűnő mondatát. Rukia szétnyitotta a tolóajtót és illedelmesen meghajolt a bátya előtt, aki épp az iratait rendezgette az asztalán.
Bátyám Hisako san megérkezet, ahogy kérted.
Rendbe Rukia, egedbe.
Besétáltam Byakuya-samához és negáltam mögötte.
Egy szó nélkül odasétáltam az asztalhoz és leültem Byakuya-samával szembe.
Feltekintet Hisakora és kedves tekintetel ránézet.
Már nagyon vártalak Hisako.
Azt gondoltam tán nem is fogsz jönni, mert tán dolgod akadt.
Byakuya-samára néztem, ki kerkedet, szemel.
Jól halottam?
Hisakonak szólítót san-nélkül.
Byakuya sama jól halottam hogy Hisakonak hivot csak egy szerűen?
Igen Hisako,úgyan is elhatároztam, ha a ketesbe leszünk vagy Rukiával,mindig csak Hisakonak foglak hivni.
Mi az a fontos dolog, amit mondani szeretne nekem Byakuya –sama?
Csak Byakuya.
Mondta nekem a kapitány, szúrós tekintettel.
Igazán megtisztel hogy igy hivhatom kedves Byakuya és egy mosolyt húzztam a számra.
Byakuya szintén elmosolyodva, belekezdet mondandójába.
Azért kéretelek ide hogy,felajánljam hajlékomat adig míg az akadémián tanulsz.
Igy mindig a közelembe tudhatlak,és nem kell szenvednünk annyit a távolság okozta fájdalomtól.
Mikor megérkeztél ide hozzám, azonnal elküldtem az egyik shinigamit a hadnagyommal egyűt, hogy intézzék el a ki költözésedet a kollégiumból.
Ha minden igaz már elkezdték a holmidat áthozni a rezidenciára.
Mi??
Hördültem fel kisé mérgesen és Byakuyára néztem.
Igazán tudathata volna vellem hogy ere készül,és mindent összepakoltam volna.
Duzzogva elforditotam a fejem. Azt gondoltam meglepem vele hogy elöre cselekszem,de úgy látom rossz ötlet volt tölem. Byakuya felált és kiment a teraszra, amit besütöt a délutáni napsütés. Sóhajtot egy nagyot és szomorúan bele feledkezet a birtok látképébe.
Egy darabig még mérgelődtem, de aztán rájötem hogy milyen nagy hibát is követem el mikor megharagudtam rá ezért a kis semmiségért, hisz csak nekem akart jót.
Kimentem hozzá a teraszra és bűnbánóan a földre tekintetem. Kérlek Byakuya ne, haragudj rám.
Nem akartalak megbántani, csak, szavam elállt és a szívem hevesen vert, szinte ki akart ugrani a helyéről.
Nem vártam megbocsátást tőle, ezért visszaballagtam a szobába és leültem helyemre. Összeroskadva és magamba fordulva vártam hogy vissza jöjön Byakuya. Látam ahogy visszajön és leül mellém.
Látam a tekintetébe hogy fájtak neki szavaim,és az ahogy lerohantam indulatal fűtve,de ez az a lépés amit nem vártam töle hogy majd megbocsájt.
Byakuya kérem bocsás meg nekem érzelmi felindultságom miatt. Nem volt szándékomba megsérteni.
Tudom Hisako.
Ezért tudtam neked megbocsájtani a szavaidért.
Szeretlek, és azt szeretném, ha mind mennyasszonyom lené itt a birtkon, ne csak mint egy egyszerű lány kit szeretek.
Feláltam az asztal melöl és kinéztem a teraszra.
A nap már kezdet lemeni és mosolyra nyitotam az ajkam,s kimentem a teraszra. Otthon a szülöiházba mindig megnéztem a napnyugtát.
Mondtam bent ülő Byakuyának aki ekkor felkelt az asztaltól és kijöt hozzám a teraszra. A fejemet felé forditotam és kedvesen rá mosolyogtam.
Byakuya komolyan nézet rám mint akibe valami komoly gondolat születet meg . Megsimogata arcomat aztán magához vont, és a karajaiba zárva megcsókolt a lemenőnap utolsó fényeibe.
Mint gondolsz Byakuya már áthozták az összes holmim a kollégiumból?
Igen biztos áthozták Hisako.
Visszaballagtunk a szobába.
A mellette lévö ajtot kinyitota és besétáltunk rajta.
Megint emlékek támadtak meg ,az első éjszaka a kuchiki rezidencián,és aza bizonyos éjjel, amit együtt töltöttünk.
Az ágyhoz mentem és leültem rá.
Byakuyara tekintetem.
Nem mondot semmit csak egy mosolyt, hagyót el ajka és megfordult visszament a dolgozó szobájába.
Nem vágytam fűrdésre sem ara, hogy átöltözzek, de az ajtóba megjelent egy idős szolga és szigoru tekintele rám nézet.
Kisaszony még nem mosdot le!!?
Nem.
Miért?
Na majd akor én segitek.
Bejöt egy kis vízel és friss törülkzövel a kezében.
Levette rólam kimonómat és szabály szerüen lemosdatot,és megtörült.
Behozta yukatáját?
Nem.
Miért be kellet, volna?
Persze hogy be kellet, volna, mibe fogom felöltözetni a kisasszonyt.
A nő a fejéhez kapót és elrohant yukatáért.
Míg az öreghölgy vissza nem jött addig ott fagyoskodtam egy, száll törülközőbe.
Miután vissza, jött rám adta azt a yukatát, amit talált és bele bujtatót.
Ez így már mindjárt másabb.
Elbúcsúztam a szolgától és kiment az ajtón.
Ágyhoz vánszorogva ledőltem rá.
Igazán nem volt szükségem ere hogy más fürdésen le.
De még az se tudtam, hogy vajon miért engedtem meg másnak a testem fürdetését.
Nem gondolkodtam sokáig, rajta mert szemem elnehezült és megadta magát az álomnak.
***
Byakuya kinézet a csillagos égre és egy nagyot nyújtózva az asztal mögül felállt, s
Kiment a teraszra. Felnézet az égre.
Már éjfél is elmúlhatót, de még mindig nem jött álom a szemére.
Végig gondolta a mai nap eseményeit aztán visszament a szobájába. Még dolgozot egy darabig, míg az álom ellnem érte,és eldőlve az asztalán ellnem aludt.
Folyt :köv
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
